Titokban hatvanöt lettem.
Fájt, ha titokban szerettem.
Titokban Salamon Ernő
összest túlteljesítettem,
(iskolámat róla nevezték el).
Titokban törpébbé lettem.
Titokban megrövidültem.

(Kronosz ezüstben)
Hadnagy Jóskához

Ha rímed s rangod engedi,
versekkel lesz a könyv teli.

Ha fölhevít az asszonyöl,
nem ölhet meg a kor-közöny.

Ha Kronosz öl, (bár kése nincs),
csak összead, (te ne veszíts),

egymásba láncolt éveket,
hogy tovább mondd az érveket,

arról, mi veled versenyez,
(többet az ember nem tehet).

S míg nap barnítja arcodat,
vedd el vígan, mit asszony ad.

(A költő és az utókor)
(reflexió a befogadásról)

Vasat szült az anya,
hogy ne legyen könnyű
sem a kószálásnak,
sem az utókornak,
se szülő anyjának,
s maga utódjának.

Belőle lesz költő:
éjsötét ég alatt
álmokat kergető,
hullámvert vizeken
sebeit kötöző,
asszonyok ölében
szakadó szerető.

Úgy keresne témát,
(a létet egészen),
mintha festő lenne,
s nem költő, bölcsész se,
de ő költő s ember,
kinek kiterítve
országa egésze,
s élete: a téma,
(mely őt megkeresi,
őt költővé teszi).

Vasat szült az anya,
tűzben-vízben ágya,
ez hálaverése,
miatta vagy érte.

(Az ebadta ebugatta)
(a Kő & Költőre)

A költő vas, a költő kő,
képalkotó, képromboló,
és festő is (itt némi kétely),
de mint palettán az ecsetnyom,
nélkülözhetetlen kellék,
számkivetett színkeverék.

+ 3

+ 0