Szöveg: nagyobb, kisebb, alaphelyzet
Dalt fest a néma fénybőlaz ősz melankolikus keze,s ágyat vet hullt levélből,emlékeit fektetvén bele. Behunyom mindig váró,csodára tárt, könnyező szemem,s az elmúlás felsírótél-sóhajába temetkezem.
A természet ölében elringok, míg jő az új tavasz, s szerelmes ébredésem fám gyökerében nyarat fakaszt.
Várjuk költők, írók műveit!
Aktuális pályázatunk...