Ösvényre ért víz-harsona szól púpos gázlók meredélye mellett, lúdbőrzik a táj, s fázón reszket ha köd hűséhez nyúl valahol.
Őszül a táj, viharvert melódia, fönn a fákon ezernyi apró víz-golyóval töltött eső-zacskó lehull, s elvész minden nyoma.
Nyirkos köd ül az erdő felett, a hulló levél lombot temet - fojtón avar szagú füst szitál.
Az ősz csak egyre, egyre száll, kopasz ágakon ökörnyál, s már éledeznek a szelek.
+ 2 + 1 |