vers
próza
vers
próza
A vérszívó PDF Nyomtatás

Olyan voltál te, mint a kés,
fájó mellembe szúrtál bele,
csoportos ördög-menetelés,
cifra sereg bolond kísérete

voltál. Ágyam akartad egyre
s birtokom, hogy elmémbe alázz;
szívemet hozzád kötötte
rabláncom; szilaj szerelmi láz,

miként borhoz a részeget,
miként holtakhoz a férgeket,
mint kártyáshoz a végzetet…
Verjen az Isten! Verjen Isten!

Beszéltem a fényes karddal,
hogy élével tegyen szabaddá;
kértem a mérget: néma jajjal
gyengeségemnek írját adná…

Lenézett a tőr, a méreg.
Nyegle hangon így beszéltek:
„Maradj csak, méltatlan féreg,
bilincses rabja életednek!

Elveszett ember! Ha láncaid
vennénk, lerónád az adód?
Újra teremné csókjaid
a sírban, a hulla vérszívód?”

Ford:Németh Dezső


+ 10
+ 3