Olyan voltál te, mint a kés, fájó mellembe szúrtál bele, csoportos ördög-menetelés, cifra sereg bolond kísérete
voltál. Ágyam akartad egyre s birtokom, hogy elmémbe alázz; szívemet hozzád kötötte rabláncom; szilaj szerelmi láz,
miként borhoz a részeget, miként holtakhoz a férgeket, mint kártyáshoz a végzetet… Verjen az Isten! Verjen Isten!
Beszéltem a fényes karddal, hogy élével tegyen szabaddá; kértem a mérget: néma jajjal gyengeségemnek írját adná…
Lenézett a tőr, a méreg. Nyegle hangon így beszéltek: „Maradj csak, méltatlan féreg, bilincses rabja életednek!
Elveszett ember! Ha láncaid vennénk, lerónád az adód? Újra teremné csókjaid a sírban, a hulla vérszívód?”
Ford:Németh Dezső
+ 12 + 3 |