Könnyeim keresem - nincsenek meg, az ízét se tudom már a sónak. Párkányomon, a szürkeség felett az esőcseppek dobjai szólnak.
Így fogyok el lassan, sejtről sejtre, a szám szorítva könyörög, kiált. Pedig lenne még, ki szerethetne, szikes szív - nem érzem a mágiád.
Ránc rokolyán, retinán folt vagyok, én tagadtalak, te tudni véltél. Nem vártak varázsütött angyalok, hiába futottam - utolértél.
+ 5 + 3 |