(The happiest day)
A legboldogabb- nap, óra Kemény tört szívemnek hite, Reménye s büszke hatalma Szállt messzire.
Erő! mondjam? van! azt hiszem, De lassan eltűnő, ó jaj! Ifjú látomása nekem Múló sóhaj.
És büszke legyek most veled? Más arcom még átvehetem, Ha ölő mérgük rám ered – Csitt, szellemem!
Legboldogabb- napot, órát, Egykor láttam, látta szemem Önhitt fényét és hatalmát Érzelmemen.
De a reményt, büszke erőt Most is ajánlta – fájdalmát Éreztem – de e fényidőt Nem élném újból át.
Mert sötét-ötvözött szárnya Mivel csapkodott ¬– leesett, Lényeg – erős pusztítása, S a lélek tudta ezt.
Fordította: Németh Dezső
+ 3 + 0 |