(The Lake)
Tavasz volt, ifjún az a hely, Világomban egy csöpp delej. Szerettem, vagy nem, talány, Szóval szép volt a magány A vad tónál, hol szirttetők Körül trónoltak nagy fenyők.
De ha az éj fátyolt vetett, Mindent folttal beterített, És ha titkos szél járt ott, Suttogva sírt dallamot – Oh, ott ébredni volt jó: Ha rémisztett magányos tó.
És mégsem volt ez ijedtség, Csak remegő gyönyörűség, Bár érzelem nem ékkövez: Megtanít vagy lekenyerez, De néked szerelmet szerez.
Mérges hulláma halál volt, Egy öbölbe illő sírbolt, De ki onnan is vigaszt hoz, Mit a képzelet okoz, Annak lelke magányt rejt S a tó is Édenkert.
Fordította: Németh Dezső
+ 3 + 1 |