(The Bridal Ballad)
Jegygyűrűs a kezem, Koszorús a homlokom; Drágaköves s selyem Most szavamra mindenem, S boldog vagyok nagyon
Az uram szeretett engem, Eskünkön úgy suttogott; Éreztem nő a keblem, – De lélekharang cseng bennem, Hangja üzen holtan nekem: Csatatéren, hűs völgyben Boldogan alszik most.
De szólt, hogy megvéd engem, S halvány arcomra csókot oszt, Bár egy álomkép csak nekem S ez viszi sírkertbe lelkem; Sóhajtok, és itt van velem, Elormie-nél halt úgy hiszem, „Oh, boldog vagyok most!”
S eskünk szava kimondva Nászunkra áldást oszt, S bár hitem szét van zúzva, S szívem is szétszakadva, De szép gyűrűm ragyogja, Hogy boldog vagyok most!
Uram, már felébredtem! Tudom az álmom kifoszt! Te felráztad a lelkem, Nehogy a gonosz lépjen, - Nehogy holttal szívemben Ne legyek boldog most.
Fordította: Németh Dezső
+ 3 + 0 |