a teremtés szivacsából lágyan napok csíráznak fel a nyárban így párolog bennem a jelen ködölő bársony alvó leveleken
lappangó érdes hanga szálak köröket ringnak és kaszálnak mint a szélben táncoló jelen hús-nedves kelyhük édes és eleven
öröktől fogva szél harangok jönnek felém s feléjük tartok pille-szárny csapással mért selyem most omlik múlttá a jelen
kimért idő odvában lakom kibámulok az ablakon cseresznyék érnek a fán június van ez az értelme - talán
Budapest 2014-12-03
+ 5 + 0 |