vékony bőrén az alkony rajzokat erezett széjjel hártyáin kék pára kelt japán papíron vízjel
fülemben messzi nagy dobok szóltak fekete nagy dobok dadogtak sötét dalokat dobogtak ahogy a távolban doboltak
részeg volt a lelkem és fenn az éj szikár csillogása tapintható volt érdes és hideg
lenn én voltam én a bársony a fekete nagy dobozban ismerője mindegy hogy kinek
+ 7 + 0 |