blockish
blockish
Címlap Vers Farkas András A nők elsárkányosodása
A nők elsárkányosodása PDF Nyomtatás E-mail


Hát milyen volt? Kedves, bájos, kellemes, jó illatú, szerelmes, leste a kívánságod, este az ágyat, főzte a kifőzhetetlent, lőtte a nyulat, a fácánt a nagycsarnokban, és felöltözött neked legszebb ruhájába, és kisminkelte magát a drága, és fodrászhoz járt és konditerembe, hogy jó legyen számodra az alakja, és gondos volt, és tiszta, és bornemissza, és behízelgő, cicás,doromboló, szellemes, titok, mint a szfinx, és feltörhetetlen kókusz, és szélborka, és domborka, néha gordonka, mint Kiki, Man Ray szerelme, és habos-puffos ruhát viselt, mint Botticelli leánykái, és puszit adott, ha találkoztatok, és nem felejtette el a születésnapod, és vett ajándékot, kifigyelte, hogy balkezes vagy, és az evőeszközt terítéskor neked felcserélte, és befűtött a szellemi kandallóba, orgonahangverseny jeggyel megfogott, és érdekelte minden, ami te vagy, és kérdezett, de úgy, hogy meg ne sértsen, és figyelmes volt, és szerető, és a világra nyitott, a családoddal, barátiddal vendégszerető, és segítő mindenben, egy szerelmi legelő, amire a gulyát-téged kihajtott, és sosem fájt a feje, és soha nem volt fáradt, és tiszta volt a paplan, tiszta a fehérnemüd, és elment veled vásárolni, mert tetszett neki rajtad az új holmi, és meglepetéssel készült, és megszelídítette az oroszlánt is,hogy örömöt okozzon neked, és felvette bohókás énjét, ha erre volt szükséged, és színésznő volt, és királynő, ha kellett,és nádszál-kisasszony, és virágszál. És pompázott melletted, ha elmentetek hazulról, és megvédett a világ kegyetlenségétől, és dorombolt, és dorombolt, és csak dorombolt.

És te változtál, vagy csak a világ, és gyerekek lettek, és a fontossági sorrend megváltozott. És harmadrangú állampolgárrá vedlettél. És nem törődtek az álmaiddal. És nem támogatott az élet viharaiban. És egyáltalán nem érdekelte a személyed. Hogy mi történt veled? Te vagy a hibás, mert direkt kimásztál a pikszisből. A Paradicsomból direkt kiűzted magad. És nem érdekelt az illata, és az ágy zaja. Csak ne adjon feladatot. És autoriter lett, megcáfolhatatlan, vitaképtelen, kritikát nem tűrő, érzéketlen, önző, kisszerű, destruktív, hirtelen haragú, sértődékeny, fejfájós és fáradt, kerülte a szerelmi ágyat, kegyetlen lett, monomániás, rendmániás, nem válogatott az eszközökben, csak földre teperjen, kényszerképzeteit valóságnak képzelő, a te hülyeségeddel kérkedő, sóher, slendrián, sminket neked nem feltevő, a haját csavarókba rakta, és bekötötte valami szörnyű kendővel, és másik ágyra költözött, és másik szobába, és lehetetlen barátnőkkel telefonált, és hallgatnod kellett, mint a sír, és kuss volt a neved, és az autód elcsaklizta, és felment nélküled a Parnasszusra, és nem voltál szempont semmiben. De a fejed gyorsan leharapta. És gerjedt éktelen haragra. És földhöz vágta a tányért, és már-már nyúlt a sodrófáért. És örültél, hogy nem adta ki az utad. A gondolatod az óta is azután kutat, mit tettél rosszul, hol hibáztál? Mi volta fordulópont a nő és a házisárkány között. És ehhez neked mi a közöd? És csak kérdésekkel bombázod magad. Még mindig jobb, mintha ő bombázna. Gúnyos szavakkal, gúnykacajjal, vitriollal, szemérmetlen ricsajjal, megcsalással és becsalással, és bevégzéssel, és kivégzéssel.


+ 3
+ 0