vers
próza
vers
próza
Címlap Vers Farkas András Apollinaire: Képvers
Apollinaire: Képvers PDF Nyomtatás


Sír a szökőkút is felettem.

Az éj lehull Ó vérző tenger.

Most linearizálom a gyönyörű festményt.

Hát ez így is szép. Elandalít. S a kanyargó ívek szerelme sír. A galamb kiterjesztett szárnya. A szökőkút vizének varázsa. A nagy C és nagy Ó. Kivéresedik a kandalló. Komár a homár. Max Jacob erre nem jár. Szólamidó, zene ne tombolj! Megannyi csaj csak dorombolj! Szobádba bús homály derül. A ruha rólad mind lekerül. Szováta barlang harang a gálya. A szolmizálás söprő dagálya. Szó véled hálni nem fog. A megmámorosodott zsarátnok. Szomjas egekből szépség remeg. Szövik álmodat a fellegek.


+ 3
+ 0