Csend volt. Minden halottnak látszott. Élet csak én, a terem közepén. Megtörtem a csendet, és teljes erőmből a dó hangot kiáltottam kitartva. Még nem visszhangzott a tér. És akkor átváltottam a mire. Jól kitartva, és kisvártatva jött a szó. Az is jól kitartva. És most jöttek vissza a korábbi hangok. De nem külön-külön, hanem tercben. Egy csodálatos hármashangzat, mintha az égiek énekelnék. És a hangerő egyre erősödött, és megremegtek bele a sejtjeim. És az égi hang lassan tompult és 20 másodperc múlva kihalt. Ismét csend lett. Most a mi-szó-ti kombinációt ontottam a csendbe, és az égi jel most egy domináns tercet zenélt. A Battisterio 1152-ben épült. Az évszázadok sokat változtattak rajta: gótikus tornyok, márványcsipke Nicola Pisano szószéke. És semmi pisszegés. Minő csavar az időt késleltetni.
+ 17 + 2 |