blockish
blockish
Címlap Vers Farkas András FÉRFIKOROM 15 SZERELMES VERSE
FÉRFIKOROM 15 SZERELMES VERSE PDF Nyomtatás E-mail

FÉRFIKOROM LEGSZEBB SZERELME

1991.06.30. hajnali 05.10.

HAJNALBAN HAZAFELÉ

Számban tövig elszívott cigaretta
sarkamban a hajnal kutyái
egy leélt élet
settenkednek régi veszélyek
s Te csak nevetsz, ha néha beszélek
szeretem el nem hangzó szavaid

Szeretem nyakad ívét
ajkadon az örök mosolyt
s mindent, mi Te vagy
mert nekem tárod fel tested titkait

Szememből könnyet dörzsölök
a felkelő nap fénye hasít
s bennem a kétség sötét vitorlás
mit ismeretlen szél messze taszít

Hagyj élni még kegyetlen elme
férfikoromnak legszebb szerelme
született s kíván beteljesedni

1991.07.02.03.30.

SZERELMES SZÉP SZAVAIMMAL

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Leszek altatódalod, s Te leszel kisgyermek
Míg álmaid ködén, mint messzi fény derengek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Leszek az első imád, s Te leszel még gyermek
Míg háborgó lelkedben szép békét teremtek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

Szerelmes szép szavaimmal körülölellek
Leszek az első érintés, s Te már nem gyermek
Míg a vágytól elvarázsolódnak a testek
Szerelmes szép szavaimmal körülölellek

1991.07.06.07.00.

MÚLTAMON MERENGVE

Voltam kaland, voltam csak lehetőség
Láncolt magához pusztán keserűség
És nem voltam szerelme senkinek

Öleltek forrón, öleltek hidegen
Maradtam mindenkinek csak idegen
És nem simogattak bársony kezek

Született harag, született felejtés
Hosszú éjszakán kísértett már egy sejtés
És nem hittem: még újjászületek

1991.07.07.18.30.

I. EPIGRAMMA

Egyek vagyunk együtt
Én egy, a másik egy Te
Különös matek
Ha kivonunk egyből egyet
Én semmi leszek

1991.07.07.18.30.

II. EPIGRAMMA

Annyi minden van, mit szeretnék megmutatni
Tudatom rétegeiben hosszan kutatni
Hogy megtaláljuk együtt mindazt, ami lényeg
És íme, legközépen megtaláltunk Téged

1991.07.17.16.00.

TÜZESVÍZ

Mint tüzesvíz az indiánnak
Az vagyok neked
Mákony, furcsa varázslat
Forró halál és jeges semmi
Megrészegülten új testet nyerni
Beléd hatolok
Atomjaim a vér áramán
Bejárják minden sejted
Te még nem sejted
Bennem egy óceán rejtőzködik
Hullámaim felkorbácsolnak
Ha akarom, épen nem marad csónak
Csak ritkán borzol a szél
De akkor is végtelen a mély
Az életet adtam
Az őssejt bennem született
Az óta már csak kövület
De közben ember-istenné vált
Prométheusszá, hogy lopjon tüzet
S a tüzesvízben most mindez egyesült

1991.07.20.02.20.

VÁGYÓDVA VISZONZÁSSAL

Nagyon kellesz most
Miért vagyok messze?
Nagyon kellek most
Mert messze vagyok

Nagyon messze vagy
Miért most kellesz?
Nagyon vagyok most
Mert kellek messze

1991.07.26.02.20.

BEKÖSZÖNT BOLDOG BÖJT

Az élvezet ízeivel telítődve
Teltek napjaim Teveled
Történelmet írtak bennünk a percek
Mézzel itatódott át a testünk
Lelkünkben fogant örök harmónia

Ma véget ér a csendes orgiák hava
És beköszönt boldog böjt

1991.07.26.02.30.

PÖTTYÖS

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
Tálalod vacsorám. Te főzted, énértem
Fenséges ízt érzek a számban

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
Félszáraz pezsgőt iszunk. Ezt is megértem
Fenséges ízt érzek a számban

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
Ajkam ajkadon. Vénuszdombodhoz értem
Fenséges ízt érzek a számban

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
A képzelet szegény. Mi mindent elértem
Fenséges ízt érzek a számban

Ülök Nálad pöttyös konyhai széken
De ez csak álom már. Így hát nem is értem
Még mindig fenséges ízt érzek a számban

1991.08.01.21.00.

MEMENTO MEMORY

"Memento mori
emlékezz a halálra" (temetők kapuja)

A neszek mindig meghalnak
Hajad illata a semmibe vész
Mint régi film képei
A tétova mozdulatok, az ölelés
Villózva peregnek
Marad utánuk a vaksötét

Párnádon kisimulnak a ráncok
Már nem őrzik arcom lenyomatát
Testemben kicserélődnek a sejtek
Felejtik bőröd bársonyát

Kérlek, ne hidd, hogy gyorsan felejtek
A memóriámra mindig emlékezem
Memento Memory

1991.08.04.09.20.

ALABÁSROM

Egy kis nyugalomra vágyom
Hogy gondolataim létráján
Leereszkedjem hozzád
Jákob felfelé ment
Hogy elérje Istent
Én lefelé
Örvénnyel falazott alagútba
Szikrázó zöldek
Medúza-szín lilák
Szemed smaragdja
Az önkívület fehér habja
Körmeid karéja
Sikoly
Borzongás
Béke
Bánat
Bölcső
Alabástrom
Egy kis nyugalomra vágyom
Zaklatott édes nyugalomra
Terád

1991.08.12.20.00.

SZONETT

Az útjaink kezeimen az erek
Elágaznak, egymást újra elérik
A külön ágat évtizedben mérik
Ne gondolj e múltra, mikor ölellek

Az összes dimenziót, időt, teret
Feledd, mert testeink csak egymást kérik
Míg éden alma gyönyörünk beérik
Bejárom ajkad, kebled és öledet

Kérlek, ne csukd le két csillogó szemed
Tudom jól, a gyönyör nem baj, ha késik
Én így maradnék örökre Teveled

Szívdobbanásaink már egymást érik
Zihál tüdőnk és egész testünk remeg
Most meghalunk a közös ébredésig

 


+ 3
+ 0