blockish
blockish
Szabadon PDF Nyomtatás E-mail


Meg kell köszönnöm e hűséget, e nőiséget, a bőséget, mivel a szeretetét szórja Rám, ki eredetét se tudja tán, s a szemérem, úgysem remélem, mégis szenvtelen, és leszek újra szemtelen, mert a szavaknak súlya van, az utaknak pora van, az embernek kora van, a fényeknek színe van, a kényeknek szíve van, a kéjeknek éje van, a fegyelemnek vége van. Itt most már mindent szabad, a lomb, a tomb, a zond, a zsong, a tong, a bong, a szong. A spirituálé, a vér és az éj a kutyáé, a dús és a hús a szukáé, a tor és a bor a csudáé. Mindent szabad. Nincs, mi akaszt, nincs semmi, ami e helyhez köt, és újabb gyászhoz, még egy fohászhoz. A lánchoz, a tánchoz, a vészhez, a léthez, a virágos réthez, az eső itatta a széphez, a méhhez, a készhez, a kézhez, az agyon sanyargatott észhez, és felvidít, és fölrepít a magasba.

Ahol a csend hangjait hallgatom. És ha a csendből elég, reám tör a vigalom, a legszebb irodalom, a jóság birodalma, a szóság, a szótlanság hatalma, a sótlanság, a savanyú vadalma, a szaporítószervek hatalma, az erekció, a szelekció, a kipirulás, a túlzott szívdobogás, a szerelemlobogás, a kéj, az éj, a száj, az ajkak, az összeforrás, a hűs vizű forrás, a bevizezett blúz, az azon áttetsző mell, az azonnal kell, a szorongva szeretlek, ha elmész is követlek, a megőrülök utánad, a tőled várható bánat, elkapnám a gyönyörű szádat, adnék az erotikának, a szerotoninnak, a tesztoszteronnak, az oxitocinnek, az orgazmusért felelős hormonoknak, a mormonoknak, akik a gyermekért hálnak, a boldogság- és a szerelemérzésért felelős endorfinoknak.

Fölrepít ismeretlen havakba. A télbe, a dérbe, a jégbe, a térbe, a Mont Blanc hevesébe, azok kevesébe, kik megmászták végre, s nem köptek a levesébe, a tehetetlen fagyos útba, a dús vizű befagyott kútba, a visszhangot szerető mélybe, a kandallónál delelő kéjbe, a delelőbe, hol szürke marha legel, a gémeskút ága tör az égbe, a szikrázó szenvedélybe.


+ 2
+ 0