Szabadon |
Ahol a csend hangjait hallgatom. És ha a csendből elég, reám tör a vigalom, a legszebb irodalom, a jóság birodalma, a szóság, a szótlanság hatalma, a sótlanság, a savanyú vadalma, a szaporítószervek hatalma, az erekció, a szelekció, a kipirulás, a túlzott szívdobogás, a szerelemlobogás, a kéj, az éj, a száj, az ajkak, az összeforrás, a hűs vizű forrás, a bevizezett blúz, az azon áttetsző mell, az azonnal kell, a szorongva szeretlek, ha elmész is követlek, a megőrülök utánad, a tőled várható bánat, elkapnám a gyönyörű szádat, adnék az erotikának, a szerotoninnak, a tesztoszteronnak, az oxitocinnek, az orgazmusért felelős hormonoknak, a mormonoknak, akik a gyermekért hálnak, a boldogság- és a szerelemérzésért felelős endorfinoknak. Fölrepít ismeretlen havakba. A télbe, a dérbe, a jégbe, a térbe, a Mont Blanc hevesébe, azok kevesébe, kik megmászták végre, s nem köptek a levesébe, a tehetetlen fagyos útba, a dús vizű befagyott kútba, a visszhangot szerető mélybe, a kandallónál delelő kéjbe, a delelőbe, hol szürke marha legel, a gémeskút ága tör az égbe, a szikrázó szenvedélybe. + 3 + 0 |