vers
próza
vers
próza
Címlap Vers Farkas András Üres az éter
Üres az éter PDF Nyomtatás

Üres az éter,
Hogy nem beszélünk.
Éteri, megfoghatatlan,
Elillanó, bódító,
Elaltató, gyilkos
Szerszám. Elrablásra
Való. Elalvásra,
Elválásra, az élettől
Megvonásra, a halál,
A csend. Ez az új rend.
Rendet kell vágni.
Közöttük!
Gondolatban sem hálni.
Csak egyedül hányni
Egy sarokban,
Felállt farokkal,
Feltartott karokkal.
A kivégzés előtt.
Az utolsó látvány,
Mi beég az agyadba,
Mint zárvány.
A láthatatlan éter.
A látható kétely.
Vajon az élet
Is éter? Métely?
Májmétely, szamártej,
Mitől szép leszel.
Ha fürdesz benne.
Te Poppea.
És elveszel
Az éterben.
A bétel levélben.
Rágod, csak rágod.
A hatást várod.
A léziót, az illúziót,
Hogy nem tűnt el.
Csak víziót, hogy jön.
Dörömböl az agyadban.
Dorombol az ágyadban.
Dereng az őszi ködben.
Didereg az elvonási tünetedben.
Demoralizál a hiánya.
Szétzilál. Korrodál.
A neuronokat korrumpálja.
Tied a PÁLYA.
A lét aggálya.
A gályarabság sekélye.
A görnyedés mélye,
A szörnyedés kéje.
A nem létező keze érintése.
A fétisteremtés vétke.
Az Isten segítsen érte.


+ 3
+ 0