Száz csuda sásbuga suttog a szélbe, zizzen a sárga levél. Fázva elillan a Nap pici lángja, bújik a dérbe a tél.
Kullog az ősz-kutya, véknya behorpad, sánta világa de fáj! Lába bicsaklik, az éhe nyikordul, gyötri, de menni muszáj.
Szédül az ősz-kutya, mindene zsibbad, jajszava messzire száll s száz csuda sásbuga retten a csendben… Fagy teli álmokat árul a táj…
+ 4 + 0 |