Az egymásra dobált napok mocskából úgy bukkansz fel, mint aranyjelvény az olcsó szérián. Ha tüzes nyilakkal bélelt ágyadból új napra ébredsz a periférián!
Fenn és lenn másképpen kél a nap, más az íze a csóknak. Paloták süppedő szőnyegén s a díszes ágyak vánkosán nem az a gond lesz úrrá, mint ami fagyos éjeken a kerti padok vándorán.
Fenn és lenn másképpen kél a nap, más az íze a csóknak. Sorsod mások kezében, s lelked háborgó taván borulni kezd a csónak. De bízz a jókban, s ha hallod, hogy szól a dal, nem maradsz magadra utópisztikus vágyaiddal.
És akkor majd fenn és lenn ugyanúgy kél a nap, hasonló lesz az íze a csóknak. Míg a szemünk ellát, a végtelen mezőkön uralma lészen majd a jóknak! S ha valaki kérdez a perifériákról, vállat vonsz ; mi is az?... beszéljünk inkább másról.
De addig még fenn és lenn másképpen kél a nap, más az íze a csóknak. Sorsod mások kezében, s lelkedben csak két vékonyka húron peng a dal. De bízz a jókban, s talán nem maradsz magadra utópisztikus vágyaiddal!
+ 265 + 1 |