vers
próza
vers
próza
Címlap Vers Kun Tibor Vándorok
Vándorok PDF Nyomtatás

Induló vágyamnak
Intek távolról
Kapuhoz
Értem:
Levetem álmaim

Kíséret nélkül
Ülök csónakba
Fejet hajtva
Hullámoknak:
Döntsenek az
Istenek

Csak várjuk a
Csodát, az
Elképzelt
Messiást
Mint álmot
Hozó vándorok:
Dicsfényes
Éjszakán

Fájdalmam helyett
Inkább csak
Nevetek
Árva
Gyermek a Tűz
Körül:
Sírva merengek

És kifekszem oda
Hol minden
Mozdulatlan
Mint gyertya lángja
Viharban:
Fáradtan alszom ma
El nyugalomban


+ 5
+ 0