bogáncsról ömlik lila szín mézmese boldogan lobog a pázsitfüves szellemek nyája előtt még itt vagyok
még itt a szem még itt a vers még kél fehér kéktáncú szél még kék tükörben ég katáng még az elindult visszatér
még várom csenget majd a csend csöpp csigaház nyit ablakot még elém ugrik szöszke szó, mely váratlanban hallgatott
ömlik ömlik a lila szín darazsat hív megrészegít még mutatja méhmozdulat munkás ösztön szépségeit
még itt vagyok így képzelem fénylétemen árny ring sötét körtánc kerekít csillagot ezüstöz lila mézmesét
a táj gyönyörrel mérgezett ó bogáncs csalfán és lilán ó valón túli énekem imádott Óperenciám!
tudatlan Tudás merre mégy? Jó Nincs rossz Van dűlő halott telt keblű templomistenek mind elhagyott elhagyatott
ó pázsitfüves szellemek villanó gyöngy nyár ősz nyakán végtelenben nincs-életem kegyetlen Óperenciám!
ömlik ömlik a lila méz az édes íz ragyog ragyog ó nyárban őszben íz-zenék ragyogón hallhatatlanok!
nemlétű isten űz maraszt szónokol lengetőn lilán egyetlen isten - így hiszi imádott Óperenciám!
lilát kiolt kéket meneszt zöldet lassan sötétnek ad vörös arany vér robbanás szívmentő alkonypillanat
vérrobbanás talán talán ha lesz ha lesz arcokra csap, - s elhozod nemlét-istenem a Csillagod, - Csillagomat?
(2011)
+ 6 + 3 |