Idegenek? Nyílik képernyős ablak.. A Becsületnek azok is maradnak! Ha gondolkozol, világosan látni mit ér Főmufti Úr, a gazdasági címerember, - vagy már a villanykörtét kicsavarta agyadban az ökörség? S az a karrierbiciklis akarnok, fel nem nőtt ifjú, ha kiereszt hangot fúvókáján? Mondd, hát tényleg nem érted kiknek zenélnek e pimasz legények oly hangosan, s miért? Kétféle nóta: téged bolondít, - másnak dáridóra alkalmat ad, s lovat is ad alája, de ha te kérsz, mindjárt ALÁSZOLGÁJA! Ha késve is bár, a közmondást lásd át: rosszul alszik, ki rosszul veti ágyát, s valóba is átkíséri az álom, agyát kábítón, érző szívét bántón.
Más haza kell: értelmesebb és tisztább, melyben gyakrabban győzhet az igazság, s a bíró nem pulpitusról vezényelt, Haza, amely e középkori éjjelt a Hajnalhoz egyre közelebb hozza, - Haza, amely nem a sötétség foglya.
Most, ez a föld? Haszonlesők rút árnya vetődik rá mindenre: álvitákra, törvény örvényre, amely pénzt kiforgat a köz zsebéből gazdag tolvajoknak, magát késnek kínáló birkanépre (annyi esze sincs, hogy kárát megértse), hamis múltra (akik most szónokolnak, földi javak mellett múltat is lopnak), dőlő Keresztre, álszent énekekre.. Ez a Szabadság? Ez az ország veszte!
Isteneszme, Szépség, költői Álom! Bár felénk jönnél mondabeli hágón, virággal, - és korbáccsal is, Ítélet szintén kell, nézd csak, e sok bűnt és vétket!
Eszme-Isten, Szépség! Költői Álmod hozd el, s Hazának gyönyörű világod, Csillag-eged, mely arcot vált a Napra, ha rózsapír a Hajnalt magasztalja, korbácsod csapjon, ha kell, újra s újra, visszataszító, aljas cirkuszokra, majomparádét tapsoló tömegre (nem volt elég a múlt sok vére, könnye?),
Hazát hozz, mert itt szennyes föld, és égbolt!
TOLVAJOKBÓL, HAZUGOKBÓL ELÉG VOLT!
(2013)
+ 7 + 1 |