Az ősz halkan harangoz. Figyelj! Talán rongyos dió-kabátból kinéz magány.
Szél szoknyájára illeszt levélhadat, s lerázza. S újra. Villan színpillanat.
Együtt: pusztulás, szépség, bú és öröm, mosoly, könny, közöny, átok, fényköszönöm.
Fakult kék. Halk harangszó hull, hull, ragyog. Hozod már, esti ország, csend-csillagod?
Csigaház-csont fehérlik. Sárga, vörös leng, lobban. Elsötétlő levélközök.
Kis szív, bújnál az őszhöz, te csöpp harang? Félénk haza, már fájón piros a hang!
(2011)
+ 2 + 1 |