blockish
blockish
Bizalom PDF Nyomtatás E-mail

Mint rohanó, kis patakok,
nyugtalan verdesett lelkem -
hol itt, hol ott méregették,
és megtört szárnya reszketett.

Lépten-nyomon macskakövek,
a Hold marasztal egyedül -
dáliák és tenyérnyi ősz
mellkasomban még megfeszül.

Inggallérnyi szorítás közt,
mi rám tapadt, még viselem -
talán holnap megérkezik
az a bent ragadt türelem.


+ 8
+ 1