Az elhajló fák hűs neszében, bőrkötésben Isten hidege megvesz, hétről hétre összegyúr, két szerető kézzel engem fest
újra, álljam a téli sarat, melyet fojtó haragom dagaszt; várjak türelemmel tavaszig, minden pirkadatszakadásig.
A fényes szelek felém futnak, bent öreg suhanc mindig velem, mellében vitorlák dagadnak - orchideákat lát szememben.
+ 6 + 0 |