Megnyílt szívem kapuja, bent lélekkunyhóm ontja a meleget, mint sálat körbe teker, rám lehel;
melege csurran cseppen, rám hull az őszi levél, szemlesütve egy darázs körtébe fúrja fejét. Szélbe szórom száradni tenyérbe hullott könnyem, mert nem lehetsz mellettem - lelkem árnyát oszlatni.
+ 7 + 1 |