fekszel a kórházban némán ereidben fut az otthon talán gondolsz néha énrám s szíved csöndjét le-leoltom
melledre a béke ül le szabadnapos minden gránát lelki deszkám összetörve gyógyulásnak tartok állványt
csodák szálán függ a jövő kaszkadőröz a szeretet bennem néhány világ fölnő ha simogatom kezedet
mondd egy csók hány génbe fér be s mitől ragyog a test-liget a vers vonalrendszerébe kottázom mit dobog szíved
+ 5 + 1 |