karomban virágosak a rétek nyíló betűkből kirakom neved néha a jó is elkaphat téged mellkas-csapdámban ficánkol tested
forró szavam simogatja kezed neked bennem nyitva minden porta de jó lenne most lüktetni veled az éji varázs húsába forrva
versek zsinórja lelkedhez átránt az édes sorsot kettőnknek szeljed részként hoz át hozzám az ábránd lefekszik mellém este a melled
ha játszom a jövőt türelmesen tőled domborodik kedvem halma nyári ruhádban sétálgatsz bennem kristálylépcsőkön mész fel az agyba
ragyog a szemed ha hozzád érek bőrömmel fényesítem életed kettőnkről szól bennem minden ének bár te bementél szívem még remeg
+ 5 + 2 |