(I've Tasted My Blood)
Ha az agya végleg elborult azt hitték, a tüzet akarja, és kalapáccsá váltak az öklök. Én már kóstoltam véremet, túl sok a szeretet, amire születtem.
De az én anyám látta a lágy szakállú barna zabföldeket; az eső hangját és a pazar levegőorgonát: és én szerettem nagyon, szerettem, úgy vonszolta ő napjait, mint egy szánkót kavicsokon át.
Játszótársak? Emlékszem, ahol koponyákat görgettek! Egyként haltak éhen, gyötrő, szürke polcdeszkákon, egyként hulltak, és alászálltak az ütős srácok is fröcsögve, és mennyien és mennyien… a feltalált atomra-atom Európában gilisztatúrásokon.
Az én mély imám egy átok Az én mély imám a remény, hogy ezt nem kívánjátok! Az én mély imám: az elragadó, az szerető, az mérges, és sokszor már megbocsátó, mert ilyen akarat nincs, és nem lehet. Én már kóstoltam véremet, túl sok a bűnhődés, amire születtem.
Ford:Németh Dezső
+ 5 + 0 |