Hála Isten! Egy ősöm arca vagyok mosolyogva, vagy mogorván, de a mosolyom nagyon elkerül (olyan tudatosan ártatlan, hogy mindent megbocsát, mert megdöbbentő, ha magukba néznek csodálkozó emberek, hogy mit tettek és messze kívánnak engemet)
- de a mogorva arcom - az más! Különösen, amikor sztrájkkor szivarozom: Ha vannak olyan terveik, mik rám vonatkoznak, leomlanak.
Ők lemondanak róla. Akárhogyan is, senki sem hiszi el nekem, hogy csaknem anyatej tócsában úszkál a szívem, vagy hogy az emberi lény létezéscsodája
lefegyverez. Gondolom, láttam elég rosszat már a nélkül is, hogy sósavként locsolják bele a szemembe, ahogy azt a legtöbb emberrel teszik.
Ford: Németh Dezső
+ 8 + 0 |