(The Natural History of Elephants)
Az elefánt öt kiló agyában van a nagyvilág asztala és szarháza is. Ahol vándorolva keresi útját, nagy fing- Üdvözlések cserélődnek. A hasa korogása Olyan, mintha csavarnák, gyűrnék a gömbölyű világot. Hosszú útja után, nyelvével vágyik kipréselni a bogyó Levét, ami olyan nagy, mit egy görögdinnye, De ígéretesebb és édesebb is; És a hátrahagyott serkentő jelektől törpék hulltak, És fulladtak parfümös szarjankók nagy mocsarakba.
Az elefánt öt kiló agyában Van a szél, az tereli, húzza lélegzetével A folyók édes kortyához, és az óceánhoz, Bár egy bizonyos távolság után túl mély a gázló. A Föld közönséges, azt rázzák, És vadul puritán tesztelik, mert Le kell dönteni szétmálló halmát, és elszórva messze hagyni, ahol nagy barom üvöltöz csillagok között.
Az elefánt öt kiló agyában A törpék már hihetetlen ördögi őszinteséggel Visszafogják hosszú dolgaikat. Az állat nem tud fogni, Agytekervénye pusztító, a véleménye mindig Kiderül, hogy más dolog - a végtelen zöld És az erdő törékenysége. Bárcsak egyszer ereszkedne Alacsonyra, akkor megtisztítaná az egész földet kínzóitól, S egy olyan nagyot tüsszentene, hogy észrevennék a Marsról.
Az elefánt öt kiló agyában Van a Nap és a Hold, egy darab elragadó teljes világ. Azt kell tenni vele, soha nem volt kétséges, Hogy nyíljon meg az ég, és zuhogjon a mennydörgős eső Különös szolgáló áradata. Őselefántokról álmodik, És mamutokról, és még mindig büszkén dobog A szíve e világon, mint aki tudja, hogy elérheti Végül a helyét, ha még tűr, és csak képzeli fáradtságát.
Az elefánt öt kiló agyában Komponálja a verset, amolyan csendes utánzott kacagásból. Pihenés közben, árnyékban a gondolatai Hosszúak és ünnepélyesek, mint a regények, és a társak Nevei is előjönnek egy csodás reggelen. Délben és este is töpreng ezen, de elfedi mind Az éjszaka ízével. Szeret rejtőzni kemény sétáin, Mint, ahogy más fajok házaikban, és emlékezése Bőrpelyheit és szagát elhagyja, de mint egy jel Állandó bélyegként vele van, bárhol is él.
Az elefánt öt kiló agyában Annyi fogalmat táról, amelyhez Oxford teljes könyvtára túl kicsi volna, Ezek végül is nagyon súlyosak önmagukban, bár említeni sem érdemes; Persze az állat nem tud beszélni, csak örök kétkedés elmélkedése.
Az elefánt öt kiló agyában Soha nincs perverz gondolat, az ő nagy tiszta lelke S hajlékony ormánya folyton tereli; A világdarabból elfogni olyan izgalmas Gyöngédséget, hogy minden órájuk Legyen tökéletes és kimerített a szerelemmel. A társai sem kényelmesek, minden nőstényt, bikát és bébit Megáld egy nagyon kegyes mozdulattal, és így érzi szép, Érzékeny körmeit, nagy elefánt lábain.
S amikor egyre gyakrabban bizsereg hímtagja, Döfköd vele, s e párzási időszakban válik Nagydarab zavarodott kétbalkezessé… Nem hittem volna, De húsz tonna vágyból van a halak, őrült bálnák, És a pókok szerelme. A nagy pöttyökben hulló sperma Az egész erdőt beborítja ragaccsal, s hangya telepek Élnek szárított elefánt spermán generációkon át.
Az elefánt öt kiló agyában Nincs a halállal összhang, de folyamatos és elvárható a hit és a régi barátság. A türelem hosszabb, mint a gleccserek élete, és a századok elzörögnek, mint a játékdobok. De az élet tervei örökkévalók, mint a vásznon az ecsetvonás, ha kezdetét a kárhozat fogja is, a közepe és a vége a pazar gondolaté.
Ford: Németh Dezső
+ 7 + 0 |