Barnás kávétükörben szemed szilvaszínű emlékezet. Csöpp harangok néma lengése szívem csöndcsilingelése. Kávéztunk: A reggel harmatot mert, s fényes színeket kevert a kert, ahol katica hevert. Barnás kávékútkáván ujjad s kávécsöpp piercing a szádon. Mosolyszél, meg aranymag billeget szarkalábon.
Most leírom lelkemet: kertzene-füvek szólnak zölden, pirosan érzelmeimen, s menetelnek ábrándok ábrándos szemeden. Kávébarnán múlik az idő: s örömkönnyektől növő cseppkő a szerelem.
+ 4 + 4 |