blockish
blockish
Címlap Vers Németh Erzsébet Létmonológ I.
Létmonológ I. PDF Nyomtatás E-mail

Szavak kormos falának dőlök,
remélem megtart ez ősi ácsolat,
emberlétek, halálok omlanak róla,
mégsem bűn és mégsem áldozat.
Nekem nincs külön sorsom,
csak az, ami másnak,
ösztönhit gyermeke vagyok
a megvalósulásnak.
Úgy kószálok benne az elmúlásban,
mintha soha el se múlnék,
mintha a föld alá sok önzés után
csak szégyenemben bújnék.
Ó, Föld!
Láng-szívek,
bölcs elmék
tápláltak téged,
tedd gazdaggá,
igazzá
sokat küzdött népem!
Szívünkön háborúk füstje,
arcunkon csecsemők lázai -
Most kéne minden szépséget,
minden álmodást
valóra váltani!


+ 0
+ 1