blockish
blockish
Roráté PDF Nyomtatás E-mail

Köszönöm Élet, hogy itt vagyok,
hogy fölöttem csillag és Nap ragyog.
Köszönöm, hogy születtem,
és hogy tudok járni,
veszélyes titkokat,
áldott csodákat látni.
Ölelhetem a fák csókos lombjait,
láthatom arcomat: a mait, a holnapit.
Hogy simogattak
imás, dúdoló kezek
(áldom is őket:
míg érző ember leszek).
Aztán beledobtak
e Világ-Semmibe,
ahol fészkelődünk,
keresgélünk,
ölünk és csalunk,
nem is gondolva rá,
hogy egyszer meghalunk.
Gyűjtjük a kincset,
vesztjük a reményt,
hullnak a könnyek,
halnak az álmok,
eszmék koppannak,
nyílnak gyöngyvirágok…
Köszönöm élet, hogy még itt vagyok,
hogy szívemben csillag és Nap ragyog!


+ 2
+ 0