Lóhere-virág-bojtos, félregombolt ing a tájkép, hasítékán kivillan a föld.
Azt hiszem, új szervem nőtt: lila, gyöngy-ikrás lóhere-gömb. Majd én kiveszem – mondtad,
és meglelted a bal tüdőm mögött úgy két centire, avval kész. Gondoltam: ennyi.
Nem is fájt. Bámultam a zöldet, a kéket, a túlérő vidéket: mintha már nem várna semmi.
+ 4 + 3 |