délutánra vártalak aznap de kint már az utcalámpák doromboltak álmosan mikor az ingemen igazgattad zavartan a gyűrődéseket idegen voltál – mint még sohasem – mosolyod sírásba botlott éreztem a maró sós ízt az arcodon ajtó csapódott s tudtam nem hagytál el csak kiveszett az ujjaidból az a bizsergető szomjas fájdalom ahogy ügyetlenül elejtettelek mikor a lépcső alattad örökre elfutott…
+ 5 + 1 |