az üszkös múltnak egyetlen arca van: a nő ki életedet karmolta végig – álmod benne rekedt: lett hangsúlytalan – gyászodat seszínű teóriák védik
nyitott tenyereden gyilkos sorsvonal éles körmök nőttek alvó ágyadon maradsz álmok csöndjén átkúszó fonal kiürült szíveket ostromolsz vakon
panel-magány mely életedre olvad mögöttük sebtén felöltött jelmezek kivénhedt ablakszemek dorombolnak
asztal… üres tányér… lángoló kezek… és a túlerőben lévő csönd hiú ábrándja űz: hátha mégis van kiút…
+ 3 + 2 |