vers
próza
vers
próza
Címlap Vers Péter Éva Erika Csendtelenebbül
Csendtelenebbül PDF Nyomtatás

Lélekotthonom te bezárva lelted,
s hogyha körbejárva lakót keresnél,
látni nincs amit, megakadt a kezdet.
Pár varázsütés, mi hiányzik. Egy fél

csepp akár, vagy épp töredéke. Szürke
csöndgolyók gurulnak, a némaságot
szétkavarva... Festeni kell betűkre
percecsettel, kába, kigyúlt világot,

dallamot ringatni fel újszülöttre,
s benne felfedezni a mást: sajátot,
s tán előbb felölteni egy kabátot,

szómelegre, télire összeöltve...
Nincs, mi kettőt - mert szakad - egybefűzne,
és talán oly mindegy az is, ki küldte.




+ 2
+ 0