Lélekotthonom te bezárva lelted, s hogyha körbejárva lakót keresnél, látni nincs amit, megakadt a kezdet. Pár varázsütés, mi hiányzik. Egy fél csepp akár, vagy épp töredéke. Szürke csöndgolyók gurulnak, a némaságot szétkavarva... Festeni kell betűkre percecsettel, kába, kigyúlt világot, dallamot ringatni fel újszülöttre, s benne felfedezni a mást: sajátot, s tán előbb felölteni egy kabátot, szómelegre, télire összeöltve... Nincs, mi kettőt - mert szakad - egybefűzne, és talán oly mindegy az is, ki küldte.
+ 2 + 0 |