A nyarak zománca rég lepattogott, ennél jobban már semmi sem eshet szét. Árkokkal bekeretezett hallgatásunk - mi közös. A szemek száraz medrét megannyi éjláng rágja, mint a szú, s a vágyak ócska papirusztekercsek: bennük botorkálunk, és olvasni látni szemünkbe beverjük a reggelt.
*
A fényszögek zsibbadó páratusáin tán kapaszkodnánk, de messze van, mibe; a szavak rég felakadtak a szájak deformált drótkerítéseibe.
+ 3 + 1 |