vers
próza
vers
próza
Címlap Vers Péter Éva Erika Túlhordott éjszakák
Túlhordott éjszakák PDF Nyomtatás

Engedékenységek ráncain
ideköt, lobog a szél-lepel,
s a közönyálmú mindegymi
valaki szemébe térdepel.

*

Szögesdrót-inas a város.
Néhány vén csillagszú perceg itt,
s vederrel öntik ki a holdra
isten felmosott szentjeit.

Utcák szájában szó burjánzik,
ráhullnak szeretet-meggymagok.
A lélek tisztaszobája                                       
naplementékkel megrakott.                             
                                                                       

A föld bőrén nefelejcs-hegek,                         
- tavaszt tárcsázni nincs kabin,
esőpercek rángatóznak
a fák korhadt agancsain.

*

Valaki kétrét görnyedő,
reszkető álmokat kéreget,
s szemekben túlhordott éjszakák
vajúdó tömbje szétreped.


+ 6
+ 0