Jó vagy rossz változások ölelnek, leperegnek rólam, mint a homokszemek. Akár szépek, akár megoldásra várók sürgetnek, szűk az idő, kevés a gyorsaság, a tett megfeneklett. Most felveszem a legszebb ruhám, tükör elé állok, megsimítom ráncaim hadát. A fene vitt volna el benneteket! Csúf vagyok, pedig az enyémek nevetnek ezen.„Ne nézz a tükörbe! Mi sem a tükörképedet öleljük, hanem téged.” Nem tagadom, a hiúság azért bujkál bennem. Nincs mi tenni! Bele kell nyugodni: ráncaim hadába, harmadik fülembe, jöhet a szemüveg, kificamított térdem a ráadás, de rajtam a legszebb ruhám.
+ 2 + 0 |