mítoszokban hátbadöftek amit elvesz a természet lapockám pajzsa körül védtelen szív s agyam héja vesztemnek féreg örül földsavaknak csak kemény a zsírvelőt rejtő kobakom
betonhoz adj folyton vizet s az ész e hiú kelvirág a felhőgaluskák felett didergő léha holdvilág fényénél teleírja bánattal költött örömmel fogyhat erdők papírja kerengő vízben áttelel
mi adja vajon a tüzet melyben égföldi üzenet metaforában lapul takarja sugárzó homály vett az élet alapul a szellem síkján a kovász kovácsolj akár kardot nem árt damaszkuszi penge valója mítoszt alkot jákoblétrán égbe lengve
+ 2 + 0 |