tenyérnyi trópus a vállamon
és az élet súlya olvad
jégtől terhes fájdalmas semmiség

csak hordom a súlyokat és
kultúrszomjam a nyelvemre tapad

semmissé teszi a hiányt
ölébe von a sorsanya
akinek könnye gurult mint a fillér
sivataggá rökönyödik

göröngy a sivatag mielőtt a szél
és az éji fagy felaprózza
mint az ember ha aprópénzért lohol
s a célja buckáit reggelre elhordja

tenyérnyi trópus és esőerdőd
párája megcsap beleszédülök

+ 1

+ 0