Lelked palettáján tobzódnak a színek, tompulnak az árnyak, újra éled a fény… Hogyha mellettem vagy, csengőbbek a rímek, pergőbb ritmust dobol verője a szívnek, s ereimben újra utat tör a remény.
Olyankor érzem azt, mennyire szeretlek, tűzbe mennék érted, pokolra is akár, jaj nélkül szenvednék, mint igaz eretnek, akit egy szaváért kínoznak, veretnek, s akit a vén bakó már a vérpadra vár.
Megváltó hatalma lehet minden szónak, hogyha az szívből jön, s másik szívet talál, a hitünkért olykor hitetlennek rónak, de egyként vár miránk Kharónnal a csónak, s egybemossa majd a színeket a halál.
+ 4 + 6 |