Ó mennyi, mennyi ihletett,
együtt megélt szent pillanat
rejtőzködik e rímvetett,
ritmusfoldozott ing alatt!

Sivár a szó elmondanom,
meddig szeretlek, és hogyan,
de mirtuszágba fon dalom,
s veled fonódom boldogan.

Megszállottként kerestelek,
és már el nem hagylak, nem én,
jöhetnek zord, deres telek

– a jégvirág tiéd, enyém –,
s szívet rajzol eres, meleg
kezed a vágy ablakszemén.

+ 6

+ 6