vers
próza
vers
próza
Mese hab nélkül PDF Nyomtatás

Rút hétfejű sárkányunknak
éhes mind a hét feje;
szájunk néma, világunk vak,
rág a kétely mételye.

Mindent járó malmocskánkat
rég elkótyavetyélték.
Őröl bennünk bús alázat,
a becsület nem érték.

Kezeinkből kicsavarva
üssed-üssed botocskánk,
nem tudod, mért rúgnak farba,
s hogy a sors még mit oszt ránk.

Hol a Mammon lett a bálvány,
istenként őt imádják,
konzumnő lett a királylány,
oda a fél királyság.

Hitünk vérzik ezer sebből,
belerokkan holnap tán…
Koma, sógor! Kenyér, jó bor,
habos kávé hogy lesz ebből
terülj-terülj asztalkán?


+ 8
+ 7