A fenyő csak állt ott az erdei csendben méltósággal várta benn a rengetegben mikor lesz már újra hófehér kabátja az áldott ünnepet miben büszkén várja
Mikor hullnak alá apró puha pelyhek ágakra simulva mik körbe ölelnek mikor csendülhet fel angyalok szólama melynek üzenete a szeretet maga
A fenyő még ott áll méltósággal büszkén hol angyali szólam a csendet megtöri csillogón fehéren szeretettel telve mellyel a világot ma körülöleli
+ 1 + 0 |