Aiolosz kedvében járó, zöldellő királyi ék Arany lég öleli s fedi zavartalan égszín kék Ringó karjai közül, szikrázó Héliosz olykor meg-megérint Csak barátkozván, hagyva a hűs árnyban szenderegni.
Hüpnosz megkísért s lelkem fehér ruhás tündér táncot látni vél Csak madár ének figyelmeztet, még nem járok Elysium mezején Thanatosz kegyeltjei, kik rég pihennek, körülöttem Lelkük, boldog Pszükhé, mintha emlékezne volt porhüvelyre.
+ 4 + 3 |