Harmat illatú tündér, lila ruhában Csöndben ereszkedett a házak falára Napfény s madarak siettek már nyomában Lombok hajlongtak lágy, ébresztő szavára.
Búcsúszó nélkül, hamar folytatta útját Helyére sokrét szín s rügyedző élet állt Vállán elvitte az éjjel sötét súlyát Végleg távozott, álmommal pokolra szállt.
Nyári reggel, a nap ébredő tavasza Álmosan csodáltam ékítő szavadat S tisztábban ragyogtál, mint Isten kamasza Hamvas szerelemben, kitártad magadat
Faágról ének szólt, tövébe szép lány ült Zöldellő édenben, az idő csöndben telt Tündöklő délelőtt lelkemben csodát szült Szikrázó ébredés s lassan új nap kelt.
+ 5 + 1 |