Higgadt légen át csókolta fény a hegynek nehéz s rest oldalát mely lustán ülve föld derekán rejtve titánok bősz osztagát altatta Hélioszt mély hasán.
Diána leste már a tájat hol szirteken szállt át a halál ki ordítva szórta harmatát s földanya, ünnepelve magát üdvözölte egek vad hadát.
Mint dúvad, tépve le virágok szirmát vonszolta hűvös ormát mely leget zengetve a forró nyárnak hatalmát zúzta porrá s az őszt elhozva szárnyat bontott.
Múló szava, mint gyenge sóhaj ringatta lombok csapzott sorát mik sugdosták már az ősz szavát és búcsúztatva nyárhó korát vívta messze az égi csatát.
+ 3 + 0 |